Méhpempő

A méhpempő a méhek garatmirigyében termelődő fehéres, tejszerű, sárgás színű, savanykás, szúrós illatú anyag, mely megfelelő tárolási körülmények nélkül megbarnul, és hamar elveszíti bioaktív hatását. A méhpempő elsősorban a méhanya tápláléka, de élete első három napján minden méhlárva ezt a táplálékot kapja. A méhpempő sok összetevőből áll; tartalmaz fehérjét, zsiradékot, cukrot, vitamint, ásványi anyagot, nyomelemet, enzimeket. Sokáig a különböző tartósító eljárások sem tudták teljesen megőrizni a méhpempő biológiai aktivitását. A legmodernebb technikával (liofilezéssel) tartósított méhpempő két évig is megőrzi bioaktív tulajdonságát.

A méhpempő többek között tartalmaz fehérjéket, szénhidrátokat, B5 és B6-vitamint, nyomokban C-vitamint és nyomelemeket. A legfontosabb összetevők:

• 11–23% cukor, ebből 11% egyszerű cukor
• 60–70% víz
• 9–18% nyers fehérje és aminosavak
• 4–8% zsír
• tiamin, riboflavin, piridoxin, niacin, pantoténsav, biotin, folsav, szterin, biopterin és neopterin, ásványi anyagok és nyomelemek
• 4-hidroxibenzoesavmetilészter mint természetes tartósítószer
• enzimek, antibiotikumok

Nem tartalmaz A-, D-, E- vagy K-vitamint.

Az anyává fejlődést egyetlen fehérje, a royalaktin váltja ki.

A méhpempőt a fiatal dolgozók garatmirigye termeli, melynek ember általi kinyerését pempőzésnek hívják. A legtöbb méhészet hobbiméhészet, és nem foglalkozik ilyen aprólékos munkával. A pempőzéshez különféle speciális eszközökre is szükség van.

A pempőzéshez eltávolítják a családból az anyát, és anyabölcső-kezdeményeket adnak, benne anyaálcákkal. A pempő kinyeréséhez az álcákat három nap után el kell távolítani. Egy család egy szezon alatt körülbelül 500 g méhpempő termelésére képes. A pempőt azért az anyabölcsőkből nyerik, mivel ezekben található belőle a legtöbb, és a dolgozólárvák azonnal el is fogyasztják a méhpempőt, amit kapnak. A méhpempő begyűjtéséhez steril körülményekre van szükség; csíramentes környezetben, steril üvegedényben kell tárolni, fénytől, hőtől és levegőtől védett helyen, 2 °C hőmérsékleten. A méhpempőhöz tartósítás céljából lehet adni mézet vagy viaszt is.

Az anya eltávolítása extrém stresszhelyzetet okoz a családnak, és ez a súlyos beavatkozás a méhcsalád életébe kerülhet, így a természetközeli méhészkedéstől távol áll ez a tevékenység.

A méhpempőnek tulajdonított hatásokat egyes emberek megtapasztalják, mások nem. Nem végeztek széleskörű tudományos vizsgálatokat minden, alább felsorolt hatás vizsgálatára:

• csökkentheti a koleszterin szintjét a vérben
• asztmások egy részénél allergiás reakciót válthat ki.

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal szerint nincs elég bizonyíték arra, hogy a méhpempő egészséges az emberek számára. Az Amerikai Egyesült Államokban több szövetségi szerv is fellépett azokkal szemben, akik a méhpempőt annak pozitív egészségügyi hatásaival reklámozták.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Méhpempőben úszó anyalárvák. Forrás: Waugsberg / wikipedia